Elhatároztam, hogy nem maradok ebben a WG-ben. Főleg egy lakótársam miatt, de ha ő elmenne sem akarnék már ott maradni...

Igazából már Bécsben is kételkedem. Nem vagyok boldog itt. Nincs bajom vele, nincs undorom az emberektől, szép város, a maga módján nagyon élhető. De egyedül nem igazán bírom itt. Azt veszem észre, hogy egyre kevesebbet tanulok, egyre többször "lógok" az órákról, és nem tudok anyuval megbeszélni semmit, mert vagy a vonal rossz, vagy szimplán csak nem érti amit mondok.

Talán ha tudnám, hogy egyszer vége lesz ennek és együtt élünk majd...akkor talán nem lenne ilyen rossz érzés itt lenni, talán motiválna a visszaszámlálás. De nem ERASMUSon vagyok, hanem nappali képzésen. Egy képzésen ami nagyon érdekes, mégis egyre kevésbé bírok rákoncentrálni, mert azt érzem, hogy közben az élet elúszik mellettem, hogy a megmaradt kapcsolataim is eltávolodnak tőlem. Nem akarok Tőle külön úton járni.

Tényleg nagyon szeretem, és "ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez".