A mekiben csapat oszlatás volt/van. Kialakult egy egészen jó csapat és több embert-több magyart inkább- áthelyeztek másik mekibe, és a miénkbe újakat/kezdőket vettek fel. Eléggé elszomorított, és másokat is, szóval nem csak én éreztem, hogy jó ez a csapat. Ennek ellenére próbáljuk tartani a kapcsolatot a többiekkel. A különélet februártól kezdődik-milyen furcsa kettősség-, ugyanúgy, mint ahogy a barátom is most január utolsó napján utazik vissza Mo.-ra, és fokozatosan hazahordja a holmiját. Közben találtam a jelenlegi 470 EUR-ós Monatsmiete-s szobámra "vevőt", úgyhogy hamarosan-február végén- átköltözök a kicsi szobába, ahol havi 150 lesz a lakbér. (Egyébként ugyanazon a lakáson belül van, konkrétan a szomszéd szobában.)
A hét elején pontosabban vasárnap és hétfő tájékán a sírás kerülgetett, mert ekkor már tudtam, hogy a barátom a héten megy vissza, és ekkor tudtam meg azt is, hogy sokakat-akikkel jóban vagyok-áthelyeznek máshova.
Szerencsére maradnak olyanok is, akikkel szintén jóban vagyok.
Közben a belga lakótársunk aki szintén a héten költözik ki-és a helyére jön az egyik barátom/munkatársam- elhatározta, hogy a szokottnál is mocskosabban elhanyagolja a WG életet/magatartást. Konkrétan egy november 5-én lejárt húst olvasztott ki-folyatott ki- a hűtőben és persze olyan irdatlan rohadt szaga volt, és mi dobtuk ki és takarítottuk ki. Kerül is minket rendesen, és mondanom sem kell, hogy minden mosatlan edényt szanaszét hagy, és nem igen mosogat. A másik lakótársunk ezzel szemben egy tündér-az orvos praktikant izraeli akinek japán barátnője van-mindig elmosogat (és jól) maga után és a fürdőszobát és konyhát is kitakarította amikor rá került a sor a tisztasági keréken. (Minden héten más közös helységet kell tisztába tenni mindenkinek.)
Kértem egy hét szabadságot február első hetére, és eddig úgy tűnik meg fogom kapni-bár a Dienstplant még nem helyezték ki-, és akkor megyek Mo.-ra, visszaviszek egy pár feleslegessé vált dolgot ami csak a helyet foglalná, főleg a miniszobában...Várom már nagyon.
