Bizony egy hónapja (és +két napja), hogy kint vagyunk Bécsben. A párom dolgozik a mekiben, és végre ma engem is felhívtak egy mekiből-megint-és csak remélni tudom, hogy ezúttal leszek elég jó hozzá. De most nem ezt akarom leírni. A számításaink szerint amúgy minden héten sikerül 10 EUR/nap alatt teljesítenünk a kaját, és ez jó! Persze ehhez főzni kell, és meg kell vallani, még vannak tartalékaink-néhány konzerv- Magyarországról...

Ma ismét voltam az AMS-ben. Első alkalommal csak regisztrálják az embert, igazi segítséget elméletileg csak 2.-tól kap az ember. Nos sok jó hasznos infot megtudtam. Például, hogy addíg nem tud nekem segíteni keresni, amíg nincs tartózkodási engedélyem. Még EU tagoknak is kell. Mondta, hogy ez csak afféle regisztráció jellegű, hogy elmondom, hogy hosszabb ideig akarok itt tartózkodni. Ha ez megvan, akkor még kell Versicherungskarte ami = az e-carddal. (Igen, én ezt is megkérdeztem just in case) Azt meg az illetékes egészségügyi központtól vagy mitől kell kérni. Ha van tartózkodási engedély, akkor jöhet a többi ajcsi, mint ingyenes német nyelvtanfolyam és kurzusok. És én erre "rá akarok gyúrni", mert hosszú távra akarok az országban maradni...

A bicikli volt az egyik legjobb ötlet, amit csak hoztunk. Sokat spórolunk vele.

A héten kiderül mennyi a rezsi díjunk, mert jön a következő havi ráfizetés ^^

Ééés most egy kis személyes dolog.

Én, mint jó kezdő, aki tavaly szeptembertől tanulom a németet egészen boldog vagyok. Mert amikor kijöttünk, első héten makogtam és második héten az AMS-ben szinte semmit sem értettem, de most sokkal jobban megy, megértem a dolgokat, és válaszolni is tudok, persze néha belegabajodom-nem is néha- a mondandómba és érzem, hogy a tempóm is lassú, de legalább beszélek, és lassan egész jól megy. Az első 2 hétben idekint nem igazán vettem elő a "tankönyveket", csak a szótár könyvet (kezdő szókincs képes könyv). Most a legutóbbi két hétben volt egy mélypontom, amikor belefáradtam abba, hogy nem jön a munka, és bár otthon tettem-vettem, nagyon zavart a tétlenség. Küldözgettem az önéletrajzomat, de főleg elutasító válasz jött, hogy már felvettek valaki mást...

Nem vagyok az a mindig motivált ember, nekem erős hullámvölgyeim és hegyeim vannak. És most örülök, mert épp a hegyen vagyok, és most motivált vagyok. El is kezdtem ismét tanulni, gyakorolni a nyelvtant, és hallgatgattam hanganyagokat is.

Igazából a holnapi interjú sikere csak azon dől el, hogy izgulni fogok-e, vagy nyugodtan képes leszek beszélni. Talán még jó is, hogy ma egyedül intézgetem az AMS-t, és érdeklődök majd az Abendgymnasium-nál...

Elég sok lehetőség van, de a lehetőségekhez is kell egy-két lépcső, hogy megmászd. Például nem mehetsz Abendgymnasiumba, ha nincs munkád-vagy nem vagy munkanélküli segélyen-, és még sok más látszólag ingyen lehetőséghez kell valami, ami nem mindig van meg.

És én ezeket a lépcsőket mászom meg. És van az, hogy az ember elfárad, és mellette elrohannak az emberek, és mi nem tudjuk tartani a lépést, de nem szabad feladni. Aki nem mer az nem nyer.

És most, hogy ezt leírtam, leírom mit akarok megkérdezni a gimiben, és aztán megtanulom. Hiába, le kell ülni, és seggelni kell.