Az ember vár, az ember tesz-vesz, frusztrálódik, próbál önkontrolt tartani, elkezd mmorpg játékokon meg sims-en függni, csakhogy gyorsabban teljen a tétlenül töltött idő. Persze lehetne tanulni is, de amikor ilyen zavaros az elme és az akarat akkor csak topzódás van meg kisgyerek duzzogós értelmi szintre zuhanás. Ezt sem lehet végletekig húzni, meg kellett emberelni magát és felvázolni az elkövetkezendő évet legalább, esetleg megbeszélni a szülőkkel. Igen utóbbi igen elkerülhetetlen volt, mert ők is aggódnak mi lesz velem kint egyedül, főleg ezzel a "menekültek-helyzet" miatt. Aztán szerencsére vagy sem de a kormány lépéseket tett, az únió is, és lesz ami lesz, de úgy tűnik, ha egy kis időre de elcsitulnak a dolgok. Ez az egyetemesdi amúgy is embertpróbáló folyamatnak tűnik (főleg az eleje). A 8 havi mekizés-szuperspórolás-ból lett annyim, hogy egy tanévet ügyesen de ki tudom húzni munka nélkül.
És még hozzá heti egyszer valamit dolgoznék akkor meg még nyugodt is lehetek az első évben. (A következő évekre valót meg nyáron szedném össze, meg vállalnék szintén geringfügig-et)...
A tervem hallatán anyu és a férje mondták, hogy ne csináljam ezt, hanem amíg nem tudok ebben a szakmában dolgozni-3 év?!-addig ne dolgozzak ilyen mcdonaldsban meg ilyenek mer ki fogok esni a tananyagból, és próbáljak meg később valami szakmához való diákmunkát vállalni, addíg ők adnának havi valamennyit, mondjuk 500-at.
Noha fene nagy módon önállósodni szeretnék, de egyből elfogadtam az ajánlatot-annak ellenére, hogy anyu 10 perccel utána mondta nekem 4 szemközt, hogy azért 500 euróra ne számítsak mert az rengeteg pénz, és nem tudják havonta ezt finanszírozni, amire én természetesen mondtam , hogy persze nem is várom el, de azért-ez kicsit egy egészen kicsit (najó igazából baromira) megkönnyítette a szívemet. Mert így haza fogok tudni járni 2 hetente ha a többi dolog klappol, és nem fog függni annyira a döntés a pénztől. (Az eredeti tervben csak havi 1 hazalátogatással számoltam, ami kínzóan kevés 1-2 napra.)
Így többször láthatom a szerelmemet és sokkal nyugodtabb szívvel tudok majd tanulni meg a könyvtárban "kempingezni".
Ami még hatalmas segítség az, hogy anyu meg bátyám elvisznek Bécsbe kocsival-ami mivel sok a cumóm-, ami hatalmas segítség megint csak. Lassan 24 leszek, de úgy érzem mintha most érettségiztem volna, ugyanakkor amióta a párom elkezdte a fősulit-animációt-azóta kicsit visszaköszön az animációs "múltam", és felcsillant bennem mennyire szerettem volna egy stúdióban dolgozni stb., de aztán végigvezettem magamban miért is mondtam le erről az álomról, hogy miért is nem vagyok odavaló, és az lenyugtatta a lelkem.
Ami miatt kicsit már most aggódom, az a STEOP, hogy hogy fogok én németül írni, meg számolni stb. De majd meglátom.
