Egy hónapja, hogy elköltözött a barátom vissza Magyarországra, és úgy tűnik egyikünk elképzelései sem úgy alakultak ahogy azt hittük. A barátom nem kapott végül munkát az édesapjától, így most munkát keres és közben jelentkezett nyelvvizsgára. Utóbbit én is megléptem, úgy döntöttem nem járok Vorbereitungssemesterre ha nem muszáj, így jelentkeztem a Volkhochschule-n B2-es nyelvvizsgára, ami április vége felé lesz és 116 EUR volt, és egy napon lesz az írásbeli, szóbeli is.
Azóta már átköltöztem a kisszobába, amiért kicsengettem 1500 EUR-t, hogy az új ajtót be tudja építtetni a tulaj. Utóbbi még nagy macera lesz úgy érzem, mert németből inportálja, bár nem értem miért nem lehetett Ausztriában ajtót venni...
Szóval ebben a hónapban már a kicsi szobában lakok, ahol be lett szerelve plafon magasságban 2 kis "lebegő" szekrény, ott vannak most a ruháim. Megkaptam a lenti tárolót, ami eredetileg is macskaajtós volt, ezért odakerültek a cicám dolgai, többek között az alom is, és egyéb más nem mindennapos szükségletem, minta a mosópor, kempingmosógép stb.
Beköltöztek a bulgár lányok a nagyszobába-vagyis mellém-és azt kell mondjam nagyon kedvesek és kompromisszum-készek, de minden nap főznek, és mindig valami igazi kaját, amit sokáig csinálnak, ezért nem sok idő marad másoknak főzni, és egyébként mindig, úgy értem MINDIG itthon vannak, mert a mesterképzésükhöz írják a végső beadandójukat, és azért költöztek Bécsbe, mert nem szerettek Krems-ben lakni, és ideköltöztek arra az időre, amíg nem diplomáznak le. Szóval egy kicsit irigy vagyok :D Mert csak tanulnak, főznek, jókat esznek és elvannak. Viszont akár csak én, ők is távol vannak a párjuktól, de sokkal ritkábban látják őket, mint én a páromat.
Úgy határoztunk a párommal, hogy minimum havi 1x találkozunk, azt mindenképp összehozzuk. Eléggé hiányzik, és mondhatni kissé skype függő lettem, de azt hiszem ez az egész egy szükséges kellemetlenség.
Néha olyan haszontalannak érzem ezt az egész küzdelmet, mi értelme, ha nem lehetek életem szerelmével, minden álmom eltörpül amellett, hogy vele legyek. Sokszor érzem úgy, mintha egy "utazó" lennék, aki élményeit leírja egy-egy levélben és hazaküldi a szerelmének. Mint egy vámpír aki a világ másik pontján tapasztal távol kedvesétől és minden nap rágondol.
Itt Bécsben az élet igen magányos lehet, ha az ember "egyedül" van, tehát család/pár nélkül. Nagyon sokan depressziósak lesznek és borzasztó magányosak. Ezt a környezetemben lévőkön is tapasztalom. Akik párban vannak kint, még inkább összekovácsolódnak, akik egyedül azok sokszor "menekülnek" mindenféle sportba, bulizásba, alkoholba és persze fűbe. Újdonsült magyar lakótársam aki volt kollégám is (fiú, korábban már említettem) rendszeresen tép, kisebb szidásokban is részesült, mert megkértem ne a lakásban tegye, és többször is megfogadta, hogy az utolsó volt. Egy ideje tényleg nem érzem már a fűszagot. Erről még annyit, hogy Bécsben kb. minden sarkon árulnak füvet, a Práteren rendszeresen lézengők zöme fű és egyéb kábszer árusokból áll, ezért szokott ott lenni egy csomó rendőr olykor.
És persze az ember füvesekbe is szép számmal belebotolhat, vagy csak elmehet mellettük és megcsapja az a különös mással összetéveszthetetlen szag. Engem speciel nem zavar ha valaki füvezik, elég szabadosak az elveim ilyen téren de, nekem nincs rá szükségem, és lakásban semmilyen füstöt nem szeretek, se cigi se semmi más. A kajaszagot sem szeretem ha sokáig bent áll, vagy a szobámba árad, mint most a bableves szaga... Várom már, hogy be legyen építve az új ajtó, remélem bepasszol ide és utána már nyugtom lehet a felújításoktól, és élvezhetem a Miete nélküli létet 1 évig. Jó érzés volt megkapni a fizetésemet úgy, hogy nem kellett belőle egyből több száz eurót elutalnom lakbérre.
Mivel igen kínzó olykor a barátom nélkül, úgy döntöttem mégis megpróbálom szeptember-októbertől az egyetemet. Ezért is jelentkeztem a nyelvvizsgára, hogy az meglegyen és tudjak nyugodtan jelentkezni az egyetemre majd. A terv, hogy nyár végéig dolgozok a jelenlegi ütemben, utána megpróbálok Geringfügig-re átmenni, ha az nem sikerül akkor felmondok, és másik Geringfügig-et keresek. (Alkalmi munka ami átlagában havi 300 Eur-t ad, ami a havi étkezésemet lefedné.) Emellé megpróbálnám megigényelni a támogatást, ami bizonyos összeggel kiegészít ha diák vagyok és dolgozok mellette. Így pont kijönnék, és még tanulni is tudnék mellette...
További említeni való, hogy érdekes, hogy itt az adóbevallás annyit jelent, hogy 1x-ig alkalommal az ember bejelentkezik a Finanzamt-ba-én ezt online tettem meg-és elméletileg kiküldenek postán egy számot amivel be lehet lépni a finanzamt oldalára és vissza lehet igényelni az adó egy részét. Az adóbevallással mint olyannal Mitarbaiterként nem kell törődni, mert a munkáltató elküld egy papírt a finanzamtnak és az nagyjából annyi is.
Több mint két hete lesz, hogy nem láttam a barátomat, és már nagyon várom, hogy meglátogathassam (ezúttal én megyek Bp.-re)
Továbbá nyár végén el fogok/fogunk menni a horvát tengerpartra nyaralni min. 1 hétre, ezt már nagyon rég óta akarom, már évek óta nem úsztam sehol és nem nyaraltam/nyaraltunk sehol sem.
Tehát összességében elég pozitív vagyok a jövővel kapcsolatban.
