(Alig bírtam belépni, mert le-reset-eltem a firefoxot, de sikerült.)
Szóval ez a bejegyzés lehet nagyon hosszú lesz. Abszolút érzésekről, gondolatokról lesz szó, esetleg egy-két költségszámítás fog előfordulni.
Kezdjük az informatív oldallal. A párom már vagy 7 hónapja dolgozik a mekiben megszakítás nélkül, és már tudjuk, hogy karácsonykor is dolgozni fog. Kapott ezer EUR karácsony pénzt, ami egy kicsit csillapította a rossz kedvét, de az ő mekijében túl sok simlisség történik, ezért rossz ott dolgozni... Például észrevette hogy a beosztásban van egy "báb" személy, aki nem is létezik-sosincs ott-, ami miatt mindig 2-en vannak a konyhán a minimum 4 helyett, és akinek a fizetését valószínű valamilyen manager mindig felveszi. Ráadásul van valami elvetemült szlovák fiú aki mindenkinek dirigál, pedig biza semmilyen felettesi pozícióban nincs, és na...tehát a mekije nem valami elviselhető. Minden nappal olyan, mintha megtörtebb lenne. Van, hogy úgy jön haza, "elég volt, hagyjuk a kauciót, nem érdekel, menjünk haza" .
Én egyébként egy teljesen új mekiben dolgozok, ami december 11-én nyitotta meg kapuit, és ott voltam az építkezésen is mint takarító beosztott, a 10.-ei VIP partyn is mint konyhai kisegítő, és most service-es vagyok. ("Kedves McDonald's-ba látogatók! Minden egyes négyzetmillimétere az épületnek minimum 6x le lett takarítva, minden amit el tud az ember képzelni, a plafontól a falakon át a csavarozott feliraton át a beépített szekrény legeldugottabb hátuljáig minden. Minden meki így kezdi. A dolgozókat berendelik az építkezés idejére, és napi min 6 órában takarítanak, akkor is ha az első 2 órában már mindent lemostak, ott kell maradni amíg le nem telik a munkaidő...és az ember majd megőrül, hogy órákon keresztül értelmetlen dolgokat csinál............")
Egyébként sok magyar van a mostani mekiben. Sokat beszélgettem velük, kérdeztem a helyzetükről, érzéseikről, illetve más nemzetiségűeket is (cseh, szlovák, ukrán, orosz, bulgár, osztrák, német...).
Egyetlen dolog egyezett bennük: Mindegyik azt mondta Ausztriában akar maradni, nem akar visszamenni. Egy rövid "riportban" próbálom összeszedni anonim módra a válaszokat. A beszélgetések többnyire németül, angolul és magyarul folytak.
Mióta vagy kint?-kérdésre többnyire 1 évtől a 3-ig terjedő válaszok voltak. Nem pont így kérdeztem, és a válaszok sem ilyen "rövidek" voltak, amit leírok a lényeget emeli csak ki.
INTERJÚ 1.
én: És mit csinálsz idekint, tanulsz, vagy csak dolgozni szeretnél? Egyedül laksz, vagy családdal?
bulgár lány: Jogot tanulok és itt dolgozok. Kollégiumban lakok egy másik lánnyal.
én: Mióta élsz itt? nagyon szépen beszélsz németül.
bulgár lány: Egy éve, de előtte voltam már 5 évet itt dolgozni, aztán 2 évre visszamentem és most megint kijöttem, itt tanulok.
én: És szeretnél itt maradni, itt élni, vagy vissza akarsz menni?
bulgár lány: Nem szeretnék visszamenni. Voltál már Bulgáriában? (Elhúzta a száját.) Nem valami jó hely. Meg amúgy is itt vannak a barátaim mind más nemzetiségű.
INTERJÚ 2.
én: Mit csinálsz idekint?
cseh lány: Hát egyenlőre csak dolgozok, de később szeretnék tanulni, egyetemre járni.
én: Mióta élsz itt, kivel laksz?
cseh lány: Kb. egy éve élek itt ...-val (másik cseh lány, szintén ott dolgozik), de szeretnék külön költözni, mert így nem valami jó.
INTERJÚ 3.
én: Mit csinálsz itt?
orosz lány: Építészetet tanulok a TU-n (Technische Universität).
én: Fhú, én is azt szeretném majd tanulni, vagy építőmérnökit! És nem nehéz mellette dolgozni?
orosz lány: Nagyon nehéz, de ez az utolsó napom, utána vizsgaidőszak, úgyhogy kilépek (a mekiből).
INTERJÚ 4.
én: Mit csinálsz kint, mióta vagy kint?
magyar lány 1: Hát nem sok ideje, csak dolgozok, majd meg akarok tanulni jól németül...aztán később esetleg állampolgárság...
magyar lány 2: Tavaly szeptember óta. Uni Wienen tanulok.
én: Kivel élsz kint? Családdal, vagy baráttal?
magyar lány 1: Barátommal élek.
magyar lány 2: Koleszban élek egy másik lánnyal, de nem bírom őt nagyon...Jó lenne a barátommal később, de ő még Magyarországon van.
Ezeket nem célzottan kérdeztem egyébként meg, hanem mert tényleg érdekel milyen indíttatásból élnek az emberek egy másik országban, és mert jelenleg egy hatalmas dilemmában vagyok. Nagyobb, mint mielőtt kijöttünk volna. Most nem a "Menni, vagy maradni", hanem a "Visszamenni, vagy maradni" a nagy kérdés.
Jövő nyár végére 1 biztos: A kedvesem visszatér Mo.-ra a szülővárosába dolgozni. Kapott egy jó állást, amit személyiségi jogok miatt nem részletezek, hogy ne lehessen beazonosítani. Egyébként semmi simlisség, nem politikai vagy más hasonló sunyi dologról van szó.
És...nekem döntenem kell. Mivel nekem frusztráló lenne, hogy nem otthon Bp.-en lakok ahol elérhetem a testvéremet stb.-t hamar, hanem egy másik-de magyar-városban, ahol talán még kevesebb lehetőségem lenne állást vállalni eleve kiesett mint opció. Tehát ha visszamegyek Mo.-ra, akkor visszaköltözök oda ahol felnőttem. (Nem mondom hogy a szüleimhez, mert már elváltak, anyu egy másik városban lakik a férjével és csak hétvégente "köszön" haza egy éjszakára, illetve néhány ünnepnapra, és jelenleg csak bátyám lakik ott.)
2 opció van tehát:
1. opció: Bécs
Vagyis itt maradni (egyedül, talán még Nyomival).
Továbbtanuláshoz szükséges lenne: középfokú nyelvvizsga letétele, vagy egy előkészítő év kurzus elvégzése.
Anyagiak: Megélhetés: 500EUR-ból hozható ki. Ha Nyomi (a macskám) is velem marad, akkor valószínűleg, csak a jelenlegi WG-nkben tudnék egy szobát bérelni, mert nem igazán engedik meg bárhol máshol, hogy állatot tartson az ember. És ez 350 EUR lenne, ami azt jelenti, hogy 150 EUR maradni kajára és mi egyébre. Az alom 15 EUR egy hónapra biztos elég, táp 20 EUR kb. Szóval 35 EUR cicadolgok. Mosás max. 2 EUR/hó. Sampont, és ilyen dolgokra nem számolok, azt Mo.-ról szerzem be jó olcsón...havi 2 EUR. Hazautazás havi min. 1x 44 EUR. Összeszedve: 35+2+2+44=83 EUR Így 67 EUR marad kajára? Ez nagyjából napi 2 EUR ételre. Ez pont minden nap 1 kebab (gyros). A mekinél az ár 30%-t kell kifizetnem ha enni akarok az ebédszünetemben olyan kaját.
Brutál ki lenne így számolva, de otthonról hoznék zacskós levest és egy-két alapanyagot "alapanyag- támogatást", és mire nekikezdenék az egyetemnek már lenne tartalékom...
Az egyedüli visszatartó erő, hogy a barátom nem lenne itt velem. És ez nagyon elbizonytalanít. Nagyon szeretem őt, tényleg nem lennék más férfit szeretni rajta kívül.
Ő nagyon nem akar távkapcsolatot-nem mintha én igen-szerinte rámenne a kapcsolatunk, és nem azért mert nem bízna bennem, vagy én benne, egyszerűen (ahogy ő fogalmazott) "most együtt változunk, ha távkapcsolatban lennénk, külön változnánk, és teljesen más emberré válnánk, mint akibe beleszerettünk". Ez mélyen elgondolkodtatott, mert eddig csak maga az "elvonási" tünetek aggasztottak, de az elhidegülésben nem hittem...
2. Opció: Budapest
Hazaköltözni.
Továbbtanulási feltételek: Újraérettségizni matekból ötösre, plussz érettségit tenni fizikából, szintén ötösre. 2 nyelvből (angol+német) középfokút tenni, vagy 1 nyelvből emeltet.
Itt fizetném a felkészülést egy tanárnál, hogy biztosra menjek, és lehet még így se vennének fel a BME-re.
Lakhatást nézve, valószínű a rezsi egy részét fizetném, de kétséges, hogy vajon kapok-e munkát, és ha igen, fent tudom-e tartani magamat.
Ráadásul-ami még a Bécsi opciónak kedvez-, még ígyis "távkapcsolatban" élnénk, mert így se laknánk együtt...
Persze nyilván többször meg tudnánk oldani az összejövetelt, mintha Bécsben laknék...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szóval ez a nagy dilemma.
Egyébként nekem mind a kettő ötlet szimpatikus más-más oknál fogva ezért is nehéz.
