Ismét itt vagyok. Háát elég mozgalmas volt számomra lelkileg az elmúlt 1-2 hét...
Tehát felvettek. Az interjún olyan gördülékenyen ment a német mint még soha (még én magam is meglepődtem). Felvettek. Mondtam nekik, hogy novemberben nyelvsuliba járok, úgyhogy beosztásomat úgy alakítsák ki lehetőleg. Az interjút követően már kaptam is rendes szerződést, ruhát mindent ami kell. Aztán az is kiderült, hogy igazából egy tök új étteremben fogok dolgozni a Messe-Praternél vagy hol, és hogy csak "betanítási-idő alatt" dolgozok az előnyösen közeliben (ami 5 perc biciklivel)..
Heti 20 óra Teilzeit-ra osztottak be, vagyis -mekitől meglepő módon-4 nap 5-5 órát dolgozok. Szünetem 10 perc van egy nap. A mekis kajákat 70%-os kedvezménnyel vásárolhatom meg 9 EUR értékig, de az 5 órás munkarendemben nem fogom kihasználni. A hétvégén már dolgoztam is 10-15 óráig (ügye ma hétfő van), és azt hittem ily csodás módon lesz beosztva az időm, hogy tanfolyam után kapok 1 órát, hogy odaérjek és aztán 5 óra. De nem így lesz, ahogy a beosztásomat elnézem. Ma speciel este 8-ra megyek majd, és hajnali 1-ig leszek. Már voltam tanfolyamon, ahol számomra kissé lassú tempóban haladtunk, de valószínűleg azért mert nagyon fáradt voltam és majdnem elaludtam. Folyton kikapcsolt az agyam és azt vettem észre, hogy azt se tudom hol vagyok, aztán magamhoz tértem... Aztán olyan délre hazaértem, rohanás a mosókonyhába kimosni az 1 és fél hete gyűlő szennyest-mert nálunk mosókonyha van, és tegnap kértem el a kulcsot-a párom besegített az utolsó adagnál, mert rázuhantam az ágyra és elaludtam. 16 óráig aludtam (kb. 3 órát), és nekikezdtem a leckémnek, aztán szótáraztam, aztán elmosogattam és most itt ülök és blogolok. Így kicsit "józanabban" (kipihentebben) már nem látom szarnak a tanfolyamot, örültem hogy nem kaptam egy oldalnyi házi feladatot. Az a tervem, hogy az új szavakat megpróbálom alkalmazni a hétköznapokban (munkában).
Egyébként borzasztóan megerőltetőnek éreztem a ma reggelt. Amúgy is a hideg időkben kb. "téli álmot" aludnék, nem hogy korán kelni. Reggel csak annyira futotta az erőmből, hogy egy kocka étcsokit egyek és egy zöldteát megigyak, és ültem fél órát. Ilyenkor alig vagyok magamnál, de gondolom mindenkivel ez van :)
Aztán ami utána jött az már kissé orosz-kiképzés feelingű volt. Háromnegyed óra intenzív biciklizés a tanfolyamig a szarráfagyós-leizzadós időben (úgy tűnik ilyen is van), és még ez sem volt elég, hogy a vérkeringésemet eléggé beindítsa, hogy agyilag friss legyek...
DE! Összegezve eddig még bírom, és eddig még úgy néz ki jó döntés volt ez a munka-tanfolyam combo.
Egyébként már a második napon nyilvánvalóvá vált számomra, hogy muszáj lesz valahol máshol dolgoznom és nem a mekiben, mert tényleg bekattanok. Amikor kedves emberekkel vagyok körülvéve, akkor nem igazán problémás, de ha egy valaki is pikkel rám, vagy csak simán bunkó akkor már érzem, hogy "pánikolok". Ja nem tudom írtam-e de pánikbeteg vagyok, és a mekiben anno főleg emiatt léptem ki, mert elhatalmasodott felettem.
