Kiderült, hogy a blogomat szokták olvasni, aminek nagyon megörültem, és felbátorított, hogy ismét billentyűket nyomkodjak...
Szóval az előző posztban felmerült a nagy kérdés hogyan tovább, visszamegyek-e a párommal Mo.-ra, vagy maradok, vagy hogy... Sokat gondolkodtam éjjel-nappal ez járt a fejemben, közben a munkahelyemen kezdett kialakulni néhány emberrel egy baráti viszonyom, olyannyira, hogy elhívtak szilveszterezni, amire igent mondtam. Őszintén szólva sosem voltam valami nagy "party-arc", de erre menni akartam. Jó érzés volt, hogy vannak olyanok akikkel jóban vagyok.
Szóval sokat tobzódtam a témán, gyűjtve az érv-ellenérveket, többször megvitatva/átbeszélve a párommal.
Végül is abban maradtunk, hogy én maradok, és ő visszamegy. Biztonsággal tudom, hogy ez a helyes döntés, mert ha visszamegyek mindig bántam volna, hogy nem próbáltam meg. Így itt maradok, dolgozok, és lassan elkezdem az egyetemet, vagy az előkészítőjét. (Inkább utóbbi a cél.)
Egyébként számomra Magyarország kissé nyomasztó hellyé vált, az ember rögtön érzi a hangulatváltozást ami körülveszi, ami átlengi az emberek keserűsége miatt. Ráadásul mit kezdenék ott magammal? Ha anno 1 év alatt nem sikerült elhelyezkednem, akkor ha visszamennék miért sikerülne, ráadásul 23-24 évesen újraérettségizni és aztán egyetemre járni, nekem akárhogy nézném visszalépés (de csak) ahhoz képest, hogy itt végigjárom az előkészítőt és utána bent vagyok az egyetemen.
A szüleim még nem tudják, hogy így döntöttünk, hogy külön utakon járunk, valószínűleg-főleg anyám- ki fog akadni, és egyből erősködni fog, hogy vagy a párom maradjon, vagy én menjek vissza Mo.-ra...
Másik téma...
Tehát írtam, hogy jóba lettem pár munkatársammal. Az is jó benne, hogy több nemzetiségű (cseh, szlovák, magyar, román, osztrák), és többen jelezték, hogy jönnek szilveszterkor.
Közben a Wohngemeinschaftunk-ból kiköltözött az egyik lakótársunk, a másik pedig január végéig marad csak. Utóbbi helyére úgy tűnik sikerült beszerveznem az egyik munkatársamat-egy magyar srácot-aki épp sürgősen lakhatást keresett. Igazából elég jóban vagyunk, úgyhogy nagyon örülnék, ha ő kapná meg a lehetőséget.
Karácsonykor egyébként dolgoztam többnyire, és ápolgattam a barátomat, mert nagyon lebetegedett. A bátyám meglátogatott minket, és nálunk aludt kb. egy hétig. (Természetesen erről szóltunk a tulajnak.)
Karácsony utolsó napján meglátogattak minket a párom szülei, testvére és hoztak mindenféle dolgot (főleg ételt).
Szóval ez történt eddig.
