Lassan egy hónapja vagyunk itt, Bécsben. Ma lesz a párom első munkanapja a Mekiben. Tegnap vagy 11 óra hostess munka után, kb. éjfélre estünk be a lakásba. Ma sikeresen elnéztem a napot, és azt hittem ma van a mosás nap, így félreértésbe keveredtem egy öreg nénivel, akinek aztán próbáltam elmagyarázni, hogy elnéztem a napot, és sűrű elnézések közepette igyekeztem a friss, mini pokrócommal a kezemben elhátrálni. Végülis jópofizott, de attól még roppant kínos volt.
A Mekivel kapcsolatban: Nem érdemes időpontot áttetetni, vagy lemondani, mert biztos, hogy felvesznek valaki mást. Épp így jártam most. Három hét után hazalátogattam, és természetesen úgy kaptam időpontot, hogy nem tudtam visszaérni aznapra, és hiába kértem másnapra, válasznak márcsak annyit kaptam, hogy felvettek már a pozícióra valaki mást...Beszéltem egy anyukával, aki bébiszittert keres. Számot cseréltünk, és azt mondta, ha a cseh lány, akivel találkozik, nem passzol a családjához, akkor felhív...vagy valami ilyesmi.
De nem akarok erre várni, úgyhogy ma ismét küldözgetni fogom az önéletrajzomat, amint hazaértem. Szeretnék rágyúrni a nyelvtudásomra, mert azon a két napon, amíg otthon voltam a beszédkészségem úgy leesett a békasegge alá, hogy alig bírtam bármiféle épkézláb mondatot rendesen kimondani németül. Szóval nehéz. De mindenképp szükségem volt a családi látogatásra, hogy lássam minden rendben velük...
A tömegközlekedéssel kapcsolatban: Valaki az interneten kérdezte, hogy vannak-e ellenőrök. Vannak, csak ritkán. Meg furcsa mód a Magyarországi közlekedéssel ellentétben egyszer sem jutott eszembe, hogy blicceljek. Igaz tegnap nem lyukasztottunk a villamoson, de nem is tudtunk jegyet venni...
