Tanulás és munka Ausztriában

Mégegyszer megcsináltam a nyelvvizsgát és csak remélni tudom, hogy ezúttal jobba sikerül-legalább 4 ponttal-és akkor meglenne a nyelvvizsgám. Egyébként UGYANAZOK a feladatok voltak amit Bécsben is csináltam... Ugyanaz a szöveg és Hörverstehen. Utóbbinál jól jött, de a Leseverstehennél nagyon össze voltam zavarodva, hogy vajon amire azt hiszem hogy a jó válasz azt csak azért hiszem, mert előzőleg is azt ixeltem, de egyébként rossz, vagy tényleg az a helyes... Szóval ez is szívás volt...

Szóval május 3.-a óta visszaköltöztem Magyarországra (ideiglenesen, csak a nyárra), és már pár napja szembesültem azokkal a dolgokkal, amik régen is borzasztóan zavartak.

Kéregetők mindenfelé, olykor még házhoz is becsengetnek, üzletekbe is benyomulnak az üzlet dolgozóitól kéregetni. A helyzet egyre rosszabb lett amióta elmentem 1 éve... a közlekedés talán ugyanolyan szar, mint volt, természetesen most is ezalatt a pár nap alatt-pontosabban 2 napot tömegközlekedtem- szóval ezalatt a pár nap alatt már átéltük a lerobbant busz esetét...

Az élelmiszer kínálat keservesen gyatra-legalábbis Pest legtöbb felén-, a gyümölcsválaszték általában a romlott, és a kevésbé romlott között váltakozik, a tojásokból-bár látszólag több választék van, főleg árban-sincs igazándiból kínálat, mind "ketrecben tartott" (vagyis a 3-as számmal ellátott, pontosabban NEM ellátott). Aki nem tudná a ketrecben tartott tyúkok örökké egy akkorka ketrecben vannak, ahol nem tudnak megfordulni, felállni, és ezek a ketrecek egymásra vannak polcolva, egymásra ürítenek és persze ezen tojások töredék annyi tápanyagot és vitamint tartalmaznak, mint a (2-es 1-es 0-ás) többi tartási módból származók. Persze én inkább állatszereteti szempontból nem veszek ketreces tojást...na de ez magánügy...

A másik dolog, hogy csak tehénsajt van, se kecske, se juhsajt nincs. De a szója és egyéb laktózmentes tejválasztékoknál is bajban van az ember, mert ezek 600-700 Ft-tól kezdődnek és majdnem ezer forintig terjednek. Hogy lehetséges, ha Ausztriában 90 eurócentért, vagyis kb 300 Ft-tól kapható szójatej (Bio!). És ez nem kényeskedés szerintem, főleg, hogy a lakosság nem kis része részben, vagy teljesen tejérzékeny...

Tehát összesítve az embernek össze-vissza tekergélnie kell piacokra, hogy a megfelelő minőségű (én megelégszem a nem romlott, illetve sajtoknál a nem full zsíros) termékhez hozzájuthasson. Ha erre nincs energiája, ideje, akkor meg "egyen szart". Vagyis ezt sugallja a nagyobb üzletláncok/szupermarketek kínálata... (De ráadásul méregdrágán.)

Mielőtt elmentem volna Bécsbe még az ár-érték azt mutatta, hogy az étel Bécsben egyenértékű, vagy drágább, mint Magyarországon, viszont most Magyarországon egyértelműen drágábbak a termékek (és rosszabb minőségűek). Hogy lehetséges ez a szar, amikor a bérek még mindig békasegg-alatti szinten vannak?!

Annyira abszurd ez az egész.

Vettem egy biciklit egyébként, és jártam is vele a belvárosba, és csalódottan tapasztaltam, hogy az odajutás (hosszú egyenes szakasz) még mindig ugyanolyan életveszélyes és "zötykölődős".

Találkoztam 1 új bicikliúttal, ami elkezdődik a semmiben és befejeződik a semmiben, és kb. 30 cm keskeny!

Nem beszélve arról, hogy ahelyett, hogy a normál egyenes úthoz csapnának egy bicikliutat kanyarítanak az elejétől a végéig egy görbét (jóval hosszabb utat, mint ahogy a fenti kerékpár lakat demonstrálja a formája) és azt nevezik ki annak. (Lásd a Népligetnél.)

De a legnagyobb probléma mégis a sehová nem vezető bicikliutak, illetve azok hiánya. (Mert hát én már csak ilyen barom vagyok, hogy biciklivel akarok közlekedni. Mondhatnám, hogy környezettudatosság miatt, de főleg amiatt, mert utálok másra várni, várni a buszra, metróra, villamosra és nem szeretek ezen közlekedési eszközöknek kiszolgáltatva lenni, büdösben állni stb.)

Szóval ez a bejegyzés egy hatalmas panaszra sikerült. Még a végére próbálok összegyűjteni pozitívumokat is, mint... talán, hogy az üzletek későbbig vannak nyitva? De vasárnaponként ugyanúgy zárva minden, szóval ez nem igazán. Az egyetlen pozitívum ami miatt inkább itt töltöm a nyarat, mint Bécsben (hiába ott olcsóbb lenne eltölteni), hogy itt vannak a szeretteim. A szeretteim akik miatt élek. Azon agyaltam hogy lehetne valahogy "összébb-hozni" a családunkat, mert nagyon "szét vagyunk szórva". A megélhetés miatt távol lakunk egymástól, (főleg én) és csak ritkán tudunk találkozni, pedig fontos lenne, mert azt vettem észre, hogy a külföldön egyedül töltött idő elfeledteti egy részemet magamban, hogy ki is vagyok miért is élek stb.

Túl álomszerű egyedül külföldön élni, kicsit olyan, mintha az ember teljesen új életet kezdene, és a múltja-szerettei- álomképek lennének. Most érzem úgy, hogy ébren vagyok.

Ez egy igen sovány törpebejegyzés lesz, csakhogy én is emlékezzek rá... Egy hasznos vasalási tipp ha nincs időnk, se vasalónk.

A gyűrött inget felakasztjuk a fürdőbe miközben zuhanyzunk/fürdünk és a pára megoldja! (Ezt attól az osztrák managertől hallottam aki szintén felmondott, és nyilvánvalóan alkalmazta az elmúlt idők során.)

Egy éve kint vagyok Bécsbe és lám ma felmondtam a mekiben.

Igen csak így durr bele a közepébe így kezdem.

Nem bírtam, és már hetek óta ezen töprengtem, de végül ma megtettem. Eredetileg még nyár közepéig ki akartam húzni Teilzeitra átjelentkezve, de nem bírtam, egyre nő a forgalom, és még csak tavasz van és egyszerűen kevesen vagyunk meg egyébként is na.

És a manager aki bent volt-és aki elég jófej-szóval mondtam neki, hogy remélem nincs harag...mire mondta, hogy dehogy, teljesen megérti, és egyébként ma ő is felmondott. Ő sem bírja tovább.

Meglepődtem és valahogy büszke voltam rá, hogy na végre egy manager is felmond, talán észhez tér a tulaj végre és kijjebb ereszti a nadrágszíját, és felvesz már normális mennyiségű dolgozót...

Szóval a nagy tervem, hogy Bp.-re megyek a nyárra, és német tanfolyamra járok. Igyekszem felhúzni a nyelvtudásom C1-re, és remélhetőleg ezzel a nyelvtudással már jobb munkát találok szeptemberre, mint a meki...

És úgy örülök, hogy nem szakadok meg, meg anyám sem szakad meg azért, hogy kitudjon/kitudjak fizetni egy (sőt most 2-3) tanfolyamot. Nyugodtan járhatok anélkül, hogy aggódnék. Az is csodálatos, hogy tudom 500, max. 600 EUR/hó-ból már fent tudom tartani magam a jelen körülmények között. 200 lakbér (ami ügye csak jövő évtől jön)+kaja kb. 300+44 EUR (hazalátogatás 1x)=500-600EUR/hó

Ami azt jelenti, hogy tényleg max. heti 25 órát kell majd dolgoznom legrosszabb esetben is ha visszajöttem, de igyekszem szerezni egy olyan munkát, ami hétvégente van és havi 600. (Egyik barátnőm aki szintén felmondott a Hoferban kapott egy szombatonkénti kisegítői állást, ami heti 8 óra és havi 600 EUR-t kap érte.)

Szóval pozitív vagyok, de még ki kell bírnom hó végéig idegileg meg lelkileg... Sajna a nyelvvizsgát 80% valószínűséggel elbukom, semmi időm, és erőm nem volt tanulni...

Na és lássuk a hasznos részt...felmondási levél egyszerűen, ha csak ilyen betanulós és nem szakmai helyen mondunk fel...:

saját név

cím: utca, házsz. emelet+ajtó

ir.szám. Város

Megbízó/munkaadó neve, címe

Dienstort(munkahely címe): irányítószám, város, utcanév, utcaszám

                                           Datum:(Felmondásod ideje/kezdete:nap.hó.év)

Kündigung des Arbeitsverhältnisses vom (Mirarbaiter Systemgastronomie-->vagy aminek be voltál osztva)

Sehr geehrte Damen und Herren,

hiermit kündige ich das mit Ihnen bestehende Arbeitsverhältnis vom „Crewmitarbeiter/Mitarbeiter Systemgastronomie“ ordentlich zum (az utolsó munkanapod: nap.hó.év).
Bitte bestätigen Sie mir den Erhalt dieser Kündigung und das Aufhebungsdatum des Arbeitsvertrages schriftlich.

Für die Zusammenarbeit bedanke ich mich recht herzlich.

Mit freundlichen Grüßen

(Te aláírásod)

Hajnali 3:21. Ó igen, nekem épp most támadt kedvem blogolni. Mivel késő éjjel-hajnal van, ilyenkor kicsit több gondolatom van mint kéne, szóval lehet ez a poszt hosszabb lesz a kelleténél, de igyekszem a lehető leg lényegre-törőbb lenni. Éppen ezért egyből az adóbevallás és visszaigénylés témájával kezdem.

Én épp ma igényeltem vissza az adómat, mert a Lohnzettel azalatt a négy nap alatt dolgozódott fel, vagy érkezett meg a finanzamtba, ami alatt én Mo.-on voltam.

Mint korábban írtam, először online regisztráltam a finanzonline-on, ahol rögtön ott van, hogy erstanmeldung vagy mi, amivel regisztráltam és aztán postán kaptam egy sárga lapot/értesítőt, hogy a legközelebbi postán személyesen felvehetem a papírom-ami egy halvány ég-kék boríték benne a "Teilnehmer-Identifikation; Benutzer-Identifikation;PIN"-emmel, amit online belépésnél kell használni. A pinkódot egyébként rögtön meg kell/lehet változtatni. (8-12 karakterű szám és betűből álló jelszó)

Az első fontos dolog amit ki kell tölteni: Eingaben--> Anträge--> Grunddaten

Itt rendre kitöltjük az adatainkkal, és főleg a bankszámlánkat hibátlanul bepötyögni.

Ha ez megvan akkor lecsekkolhatjuk, hogy megérkezett-e a Lohnzettel. Abfragen-->Steuerakt: és a hiányzó négyzetbe beírjuk a bevallásköteles évet (most 2014).

Ha itt még nincs semmi, akkor még várnunk kell. Alapjáraton február végéig megküldik a munkáltatók az igazolást az adóhivatalnak, de szerintem aki elsőként regisztrál, annak késhet ez a procedúra.

Ha megérkezett akkor látni fogjuk a munkáltatónkat és hogy mennyit pénzt kerestünk.

És ezután már jöhet is az adó-visszatérítés: "Arbeitnehmerveranlagung" Ez a Haubtseitén van kb. az oldal közepe felé.

Erre rákattintva felkínálja a lehetőséget, hogy modular vagy analóg módon töltjük ki, igazából mindkettő ugyanaz, csak a nézet más. Az egyiknél végig kell pötyögnöd az egészen, a másikon meg csak a szükséges lapokat töltheted ki. Pl. Én a modular módot választottam, mert nekem nincsenek gyerekeim se egyéb más tényezőt nem akartam.

Ha kiválasztottuk, akkor ismételten beírjuk az évszámot és weiter.

Mivel a Personaldaten már megvan, mert kitöltöttük, így az én esetemben már csak az Allgemein daten maradt, ahol a Inländische Arbeitgeberinnen/Arbeitgeber/Pensionsstellen : rubrikájához írtam egy 1-est (munkahelyek száma).

Ha kitöltöttünk mindent amit szerettünk volna, akkor van egy olyan, hogy "Vorberechnung" vagy valami ilyesmi, amire ha rákattintunk megnézhetjük mennyit kaphatunk vissza. (Az én esetemben 130 Eur körülit adott ki, de én tavaly keveset kerestem alig több, mint 2 ezret.)

Ééés végül ha biztosak vagyunk akkor elküldhetjük "ellenőrzésre" és ha mindent rendben találunk akkor küldik is a pénzt. (Munkatársaim akik éltek az adó-visszatérítés lehetőségével már mind megkapták)

Na ezt is megírtam. És most jöjjön az élet Bécsben.

Mondanom sem kell, hogy hiányoznak az otthoniak. Épp most töltöttem Bp.-en 4 napot-főleg a párommal- és láttam a helyzetet Bp.-en és észrevettem az alapvető hangulati és életminőségbeli különbségeket, amikről eddig is tudtam, de most még inkább láttam...

Azon gondolkoztunk, hogy valamit ki kéne találni, hogy közösen lakjunk. Talán félúton kéne egy lakást venni/bérelni? Megtehetnénk azt, lenne jövője az ötletnek? Fent tudnánk tartani az autó(ka)t? Egyáltalán mit tudnánk megvenni? Szóval álmodoztunk és szomorkodtunk, mert tudjuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak egy lakást (ami normális közelségű helyen volna), se lakást, se telket ami útba esne. Nyilván mások is gondoltak már az összes ilyen opcióra, nemhiába van felvásárolva az összes olcsó előnyös ingatlan lehetőség.

Így leszállva a földre és szemügyrevéve az igazi lehetőségeinket a legjobb lehetőség a lakásbérlés volna Bécsben. Mert már legalább azt megtehetjük, hogy egy viszonylag olcsó-fenntartható bérlési lehetőségű lakást kivegyünk, és még a kauciót is ki tudjuk csengetni már. De ehhez az kéne, hogy a párom ebbe belemenjen. Azt mondta mindenképp vissza fog jönni dolgozni min.a nyárig, ha felveszik a fősulira, akkor is, mert velem szeretne lenni, és nem szeret a semmittevésben lógni. Beszélgettünk arról, hogy nem kell kidolgoznia a belét, bár ha gyűjteni jön ki mindenképp min. heti 40 órában fog dolgozni, ezt megmondta...

A lakásbérlés egyik hátulütője, hogy min. 1 évre-de inkább 3 évre adják ki, és hát nem szeretnék egyedül maradni egy lakásban, még ha találnék is 1 másik lányt akivel laknék, mert mégis csak drágább, mint a jelenlegi szobám, ami 1 év után 200 EUR/hó. Ahhoz hogy lakást megérje bérelni max. 400 EUR bérleti díjúnak kéne lennie, és persze "Tiererlaubt"-nak, mert a cicám jönne az fix.

Szóval nehéz, és most ebben a hónapban fogok nyelvvizsgázni, és félek tőle kicsit, mert 116 EUR volt és nem akarom elbukni, túl akarok esni rajta, hogy amint lehet jelentkezni a TU-ra egyből minden papírom meglegyen...

A barátommal még sok mindenről beszélgettünk. Például arról, ha nem sikerülne az egyetem akkor tetoválni megyek el, és azt mondta, akkor biztos, hogy ő is, és kitanulnánk és vállalkozók lennénk, és nyitnánk egy tetkószalont....Ez nagyon csábító, mert -elméletileg- elég jól keres, és kreatív, ami számunkra elég fontos, és egy hatalmas előnye van, hogy az ember nyugodtan kinézhet extrémen, hordhat tetkókat. És ez hatalmas szabadságot adna...

Szóval sok a gondolat, és nehéz a tett, de szépen sorban szerintem úgyis összejön valami, most mindketten úgy érezzük nincs rossz döntés-továbbtanulás terén.

Egy hónapja, hogy elköltözött a barátom vissza Magyarországra, és úgy tűnik egyikünk elképzelései sem úgy alakultak ahogy azt hittük. A barátom nem kapott végül munkát az édesapjától, így most munkát keres és közben jelentkezett nyelvvizsgára. Utóbbit én is megléptem, úgy döntöttem nem járok Vorbereitungssemesterre ha nem muszáj, így jelentkeztem a Volkhochschule-n B2-es nyelvvizsgára, ami április vége felé lesz és 116 EUR volt, és egy napon lesz az írásbeli, szóbeli is.

Azóta már átköltöztem a kisszobába, amiért kicsengettem 1500 EUR-t, hogy az új ajtót be tudja építtetni a tulaj. Utóbbi még nagy macera lesz úgy érzem, mert németből inportálja, bár nem értem miért nem lehetett Ausztriában ajtót venni...

Szóval ebben a hónapban már a kicsi szobában lakok, ahol be lett szerelve plafon magasságban 2 kis "lebegő" szekrény, ott vannak most a ruháim. Megkaptam a lenti tárolót, ami eredetileg is macskaajtós volt, ezért odakerültek a cicám dolgai, többek között az alom is, és egyéb más nem mindennapos szükségletem, minta a mosópor, kempingmosógép stb.

Beköltöztek a bulgár lányok a nagyszobába-vagyis mellém-és azt kell mondjam nagyon kedvesek és kompromisszum-készek, de minden nap főznek, és mindig valami igazi kaját, amit sokáig csinálnak, ezért nem sok idő marad másoknak főzni, és egyébként mindig, úgy értem MINDIG itthon vannak, mert a mesterképzésükhöz írják a végső beadandójukat, és azért költöztek Bécsbe, mert nem szerettek Krems-ben lakni, és ideköltöztek arra az időre, amíg nem diplomáznak le. Szóval egy kicsit irigy vagyok :D Mert csak tanulnak, főznek, jókat esznek és elvannak. Viszont akár csak én, ők is távol vannak a párjuktól, de sokkal ritkábban látják őket, mint én a páromat.

Úgy határoztunk a párommal, hogy minimum havi 1x találkozunk, azt mindenképp összehozzuk. Eléggé hiányzik, és mondhatni kissé skype függő lettem, de azt hiszem ez az egész egy szükséges kellemetlenség.

Néha olyan haszontalannak érzem ezt az egész küzdelmet, mi értelme, ha nem lehetek életem szerelmével, minden álmom eltörpül amellett, hogy vele legyek. Sokszor érzem úgy, mintha egy "utazó" lennék, aki élményeit leírja egy-egy levélben és hazaküldi a szerelmének. Mint egy vámpír aki a világ másik pontján tapasztal távol kedvesétől és minden nap rágondol.

Itt Bécsben az élet igen magányos lehet, ha az ember "egyedül" van, tehát család/pár nélkül. Nagyon sokan depressziósak lesznek és borzasztó magányosak. Ezt a környezetemben lévőkön is tapasztalom. Akik párban vannak kint, még inkább összekovácsolódnak, akik egyedül azok sokszor "menekülnek" mindenféle sportba, bulizásba, alkoholba és persze fűbe. Újdonsült magyar lakótársam aki volt kollégám is (fiú, korábban már említettem) rendszeresen tép, kisebb szidásokban is részesült, mert megkértem ne a lakásban tegye, és többször is megfogadta, hogy az utolsó volt. Egy ideje tényleg nem érzem már a fűszagot. Erről még annyit, hogy Bécsben kb. minden sarkon árulnak füvet, a Práteren rendszeresen lézengők zöme fű és egyéb kábszer árusokból áll, ezért szokott ott lenni egy csomó rendőr olykor.

És persze az ember füvesekbe is szép számmal belebotolhat, vagy csak elmehet mellettük és megcsapja az a különös mással összetéveszthetetlen szag. Engem speciel nem zavar ha valaki füvezik, elég szabadosak az elveim ilyen téren de, nekem nincs rá szükségem, és lakásban semmilyen füstöt nem szeretek, se cigi se semmi más. A kajaszagot sem szeretem ha sokáig bent áll, vagy a szobámba árad, mint most a bableves szaga... Várom már, hogy be legyen építve az új ajtó, remélem bepasszol ide és utána már nyugtom lehet a felújításoktól, és élvezhetem a Miete nélküli létet 1 évig. Jó érzés volt megkapni a fizetésemet úgy, hogy nem kellett belőle egyből több száz eurót elutalnom lakbérre.

Mivel igen kínzó olykor a barátom nélkül, úgy döntöttem mégis megpróbálom szeptember-októbertől az egyetemet. Ezért is jelentkeztem a nyelvvizsgára, hogy az meglegyen és tudjak nyugodtan jelentkezni az egyetemre majd. A terv, hogy nyár végéig dolgozok a jelenlegi ütemben, utána megpróbálok Geringfügig-re átmenni, ha az nem sikerül akkor felmondok, és másik Geringfügig-et keresek. (Alkalmi munka ami átlagában havi 300 Eur-t ad, ami a havi étkezésemet lefedné.) Emellé megpróbálnám megigényelni a támogatást, ami bizonyos összeggel kiegészít ha diák vagyok és dolgozok mellette. Így pont kijönnék, és még tanulni is tudnék mellette...

További említeni való, hogy érdekes, hogy itt az adóbevallás annyit jelent, hogy 1x-ig alkalommal az ember bejelentkezik a Finanzamt-ba-én ezt online tettem meg-és elméletileg kiküldenek postán egy számot amivel be lehet lépni a finanzamt oldalára és vissza lehet igényelni az adó egy részét. Az adóbevallással mint olyannal Mitarbaiterként nem kell törődni, mert a munkáltató elküld egy papírt a finanzamtnak és az nagyjából annyi is.

Több mint két hete lesz, hogy nem láttam a barátomat, és már nagyon várom, hogy meglátogathassam (ezúttal én megyek Bp.-re)

Továbbá nyár végén el fogok/fogunk menni a horvát tengerpartra nyaralni min. 1 hétre, ezt már nagyon rég óta akarom, már évek óta nem úsztam sehol és nem nyaraltam/nyaraltunk sehol sem.

Tehát összességében elég pozitív vagyok a jövővel kapcsolatban.

A hét amit annyira vártam a végéhez közeleg-még 1 szabad napom van-és csupán 2-3 napot voltam otthon Magyarországon. Meglátogattam a családtagjaimat akiket kellett, de a párom szüleit már nem tudtam ezalatt az idő alatt. Kevés volt. Végül anyu felkocsikázott minket Bécsbe, és visszafelé a párom cuccait-a párommal-elvitték Budapestre. Bécsben sétáltunk persze, anyunak próbáltam szépet mutatni, dehát kicsit még beteg volt és borzasztóan szeles-fagyos idő volt, úgyhogy a végén egy étteremben ettünk aztán visszamentünk a WG-hez, ahol a kocsit hagytuk-2db 2 órás parkolójegyet vettünk a közeli trafikban hozzá, volt összesen vagy 8 EUR?-, felpakoltak és elindultak Budapestre. Közben a tulaj szétkapta az ágyamat mert mondta, hogy látta, hogy el van törve, ezt egyébként 3 nap alatt megjavította, mintha új lenne...

Aztán amíg én meg kipakoltam a Mo.-on szerzett javakból (zöldtea, rajzfelszerelés, zacskós leves occón), addíg rámírt a bátyám, hogy hallotta, hogy aznap meghalt a párom nagyapja. Bár ez elég személyes téma, de megemlítem csak hogy látszódjon, hogy mennyi nehézség-nem csak anyagi, de lelki is-összegyűlik valahogy ilyenkor mindig egyszerre.

Szóval most eléggé nehézkes, a párom is ritkábban jelentkezik, de ettől függetlenül lelkileg valahogy mintha kisimultak volna a kusza szálaim. Most tudom mit akarok, érzem a céltudatosságot magamban, talán még sosem voltam ennyire céltudatos életemben... Úgy tűnik a sok sz*r után azért szép és pozitív dolgok is tudnak születni, mint a céltudatosság, vagy hogy ismét tudok alkotni, vagy hogy párom is elkezdte tisztábban látni amit szeretne...

Anyu felvetette, talán vennünk kéne egy autót nekem. Megjegyeztem neki, hogy ezen már én is gondolkodtam, de még nincs itt az ideje, előbb meg akarom várni amíg elkezdek egyetemre-de legalább előkészítőre-járni, csakhogy lássam mennyit tudok mellette dolgozni és abból félretenni.

Egy autó most baromi előnyös lenne, mert akkor nem kéne találósdiznom, hogy mikor tudok Mo.-ra menni látogatni, vagy egyáltalán a jegyet mikor tudom megvenni... A városon belül továbbra is biciklivel járnék persze.

A mekiben csapat oszlatás volt/van. Kialakult egy egészen jó csapat és több embert-több magyart inkább- áthelyeztek másik mekibe, és a miénkbe újakat/kezdőket vettek fel. Eléggé elszomorított, és másokat is, szóval nem csak én éreztem, hogy jó ez a csapat. Ennek ellenére próbáljuk tartani a kapcsolatot a többiekkel. A különélet februártól kezdődik-milyen furcsa kettősség-, ugyanúgy, mint ahogy a barátom is most január utolsó napján utazik vissza Mo.-ra, és fokozatosan hazahordja a holmiját. Közben találtam a jelenlegi 470 EUR-ós Monatsmiete-s szobámra "vevőt", úgyhogy hamarosan-február végén- átköltözök a kicsi szobába, ahol havi 150 lesz a lakbér. (Egyébként ugyanazon a lakáson belül van, konkrétan a szomszéd szobában.)

A hét elején pontosabban vasárnap és hétfő tájékán a sírás kerülgetett, mert ekkor már tudtam, hogy a barátom a héten megy vissza, és ekkor tudtam meg azt is, hogy sokakat-akikkel jóban vagyok-áthelyeznek máshova.

Szerencsére maradnak olyanok is, akikkel szintén jóban vagyok.

Közben a belga lakótársunk aki szintén a héten költözik ki-és a helyére jön az egyik barátom/munkatársam- elhatározta, hogy a szokottnál is mocskosabban elhanyagolja a WG életet/magatartást. Konkrétan egy november 5-én lejárt húst olvasztott ki-folyatott ki- a hűtőben és persze olyan irdatlan rohadt szaga volt, és mi dobtuk ki és takarítottuk ki. Kerül is minket rendesen, és mondanom sem kell, hogy minden mosatlan edényt szanaszét hagy, és nem igen mosogat. A másik lakótársunk ezzel szemben egy tündér-az orvos praktikant izraeli akinek japán barátnője van-mindig elmosogat (és jól) maga után és a fürdőszobát és konyhát is kitakarította amikor rá került a sor a tisztasági keréken. (Minden héten más közös helységet kell tisztába tenni mindenkinek.)

Kértem egy hét szabadságot február első hetére, és eddig úgy tűnik meg fogom kapni-bár a Dienstplant még nem helyezték ki-, és akkor megyek Mo.-ra, visszaviszek egy pár feleslegessé vált dolgot ami csak a helyet foglalná, főleg a miniszobában...Várom már nagyon.

Nos eme posztot lázasan, orrfolyósan írom-elkaptam valami vírust, valószínűleg influenza-úgyhogy tessék értékelni ;).

Már lassan egy éve vagyunk kint Bécsben, és csak nemrég "jelentkeztünk" be egy orvoshoz. Még a barátom miatt, mert olyan beteg volt, és kellett az igazolás, hogy "büntetlenül" otthon maradhasson gyógyulni.

A szempont egyszerű volt: minél közelebbi legyen, és minél hamarabb lehessen bejutni az orvoshoz. (Mert ügye erőtlenül full-betegen elég nehéz a váróban ücsörögni.)

Így találtam egy szinte szomszédos utcában lévő háziorvost. Előtte felírtam egy dokumentumba a lehetséges német szöveget ami előfordulhat, tünet stb.

Aztán elbattyogtunk barátommal (mármint amikor még ő volt beteg), és egy személyi+egy e-card ellenében (meg a lakcím/telefon adatok ellenében) már bent is volt a rendszerben, és egy 15 percen belül sorra is került. Furcsaság volt, hogy az igazolást nagyon "lazán" adták ki, már a "recepción" (ahol felvették az adatait), és megkérdezték be akar-e menni az orvoshoz. Persze igent mondtunk, de bent semmi más nem történt, minthogy a barátom elmondta a panaszait, és a doktor úr megkérdezte mit szeretnénk. (Hát milyen hülye kérdés ez nem?) Semmi vizsgálat...

Szóval végülis felírt neki gyógyszert aztán tessék visszajönni vizitre-amikor az igazolásra ráírják meddig volt beteg- és már úton is voltunk haza.

Éééés most is hasonlóan történt minden. Elbattyogtam az orvoshoz, felvették az adataimat, aztán kevesebb mint 1 perc alatt (nem volt senki rajtam kívül) sorra kerültem. Nekem belevilágított a számba, hogy meglesse a torkomat, meg elmondtam, hogy fájt a tüdőm, láz torokfájás, kevés köhögés. És ennyi, slussz.

Megvettem a gyógyszereket a patikában-3 db-ot kb. 14 EUR-ért-(orrsprayt, lázcsillapítót,légút tisztító-torokfájás csillapítót)és most itt ülök.

Azért örültem volna, ha a tüdőmet meghallgatja, mert számomra szokatlan volt, hogy nem köhögök annyira, de a tüdőm az eléggé fájt (most már csak kicsit fáj és jobban köhögök), de ez nem történt meg, úgyhogy fura.

Idekint az embernek muszáj "megdolgoznia" a gyógyulásért is, hogy minél hamarabb munkaképes legyen, mert a munkáltatók nem nézik jó szemmel a hiányzást (főleg a McDonald's). Talán írtam, talán nem, hogy az előző mekinél amikor nagyon lebetegedtem felhívtak, hogy szedjek be lázcsillapítót, igyak egy teát és baktassak be dolgozni...és addig nem tette le a telefont, amíg nem mondtam igent. Mondanom sem kell, hogy nem volt kellemes úgy dolgozni, hogy közben folyamatosan "elment a kép", és fájt mindenem, de hát tudjátok.

Nem vagyok az a köhögéssel otthon maradós típus, tényleg csak akkor telefonálok be, amikor tudom, hogy munkaképtelen vagyok.

Azt még elfelejtettem leírni az elején, hogy épp debutált a Grand Royal amikor arra ébredtem, hogy beteg vagyok. Szóval tudtam, hogy nem tehetem meg, hogy beszólok, hogy nem megyek be (ráadásul még helyettesíteni küldtek át egy másik mekibe). Szóval egy egész napot végig kapkodtam ájulás közelben, és kb. 5 percenként kellett mondanom a vásárlónak, hogy egy pillanat (hogy kifújjam az orrom).

Már aznap este felhívtam a mekit, hogy másnap nem tudok menni, és egy kedves manager vette fel, de így is hallottam a hangján, hogy töpreng mit tegyen, hogy ne legyen baj ebből...és persze mondta, hogy legkésőbb másnap küldjem el az orvosi igazolást e-mailben. (Utóbbi nemrég megtörtént.)

Szóval sorba szedve a teendők lebetegedésnél:

1. Beszólni a munkahelyre, hogy másnap (vagy ahogy jön) nem tudunk bemenni dolgozni

2. Elmenni orvoshoz, igazolást kérni

3. E-mailben elküldeni az igazolást a munkáltatónak

4. Hiper-szuper gyorsan kikúrálni magunkat (aztán ha szükséges akkor visszamenni az orvoshoz)

5. Megjelenni, megmutatni személyesen is az igazolást és dolgozni mint a kisangyal.

Szóval erősen fogalmazódik bennünk mikor költözzön vissza párom Mo.-ra, de még nem tudja. Tegnap felmondott a munkahelyén, és nagyon kedvesen mondták hogy tudja, hogy bármikor visszavárják, egyből felvennék... Most még 14 nap felmondási ideje van, amit ledolgoz és vége a gürizésének...

Úgy tűnik a maradék hónapokban-bis Ende des Junis-egyedül fizetném a nagyszoba bérleti díját (amint kiköltözne barátom), ami 470 EUR/hó most.

A tulaj a beszervezett lakó miatt 45 EUR-t akar utalni számomra-amiért helyette rendeztem a dolgot-plusszban felkínált egy igen kedvező-de azért kétoldalú-lakhatási lehetőséget. Azt mondta havi 150 EUR-ért kiadná a mini szobáját (ami mindenféle túlzás nélkül befér egy kis asztal és egy egy személyes ágy, és annyi az egész) nekem, ha szerelne rá egy jobb ajtót, ami hangszigetelt lenne, de üveg-ilyen erkélyajtó szerűség-ami 1500 EUR. Hozzátette, ha ezt az opciót választanám, akkor egyszeri kifizetéssel ki kéne csengetnem 1500 EUR-t, de akkor 1 évig (mind a 12 hónapban) ingyen lakhatok ott. Ez nagyon kedvező hiába egy lyuk a szoba (egy nagy ablakkal), viszont pár dolog zavar benne...: 1: konyhából nyílik. 2.:a mérete miatt nem tudom hogy viselné el a cicám a bezártságot. 3.: és egyben talán legzavaróbb dolog, hogy ha ezt venném ki, akkor lenne plussz 1 lakó, aki 350-ért venné ki havonta azt a szobát amit én terveztem ki venni.

Eszembe jutott az is, hogy talán akkor is lenne már plusz 1 lakó, ha a másik szobát venném ki, csak akkor más lakna a "kis kuckóban". Tehát lehet mindenképp szembesülnék azzal, hogy lenne plusz 1 lakó...

Így a lehetséges lakók száma 5 lenne, mert kiköltöznék a mostaniból, ahová valószínűleg egy pár költözne be, ami 2 és a másik 2 szobában lenne még 1-1 ember rajtam kívül, ami így összesen 5 lakó.

Nem lenne jó, ha ismételten kifognék egy "belgát", aki nem takarít maga után...

Egyébként beköltözött (tegnap )3 hónapra egy orvostanonc gyakornok, állítólag izraeli, a cipőjét már láttam, de azt hiszem bunkó( vagy nem tudom), hogy bemutatkozzon. Amikor hazaértem hallottam hogy elrohan fürödni (2szintes lakásban lakunk) és miután végzett szintén visszarohant a szobájába (hallottam az ajtócsapódásból, hogy rohant), hogy még véletlenül se kelljen találkozni... Tudom 3 hónap rövid idő, de azért egy "Helo XYZ vagyok az új lakó." vagy valami szerintem illendő lenne...

Egy kicsit azért várom már, hogy legalább tudjam párom mikor szándékozik visszaköltözni, mert minden nap rosszul vagyok a bizonytalanságtól, hogy nem tudom mikortól maradok egyedül...Ez nagyon kikészít, hogy nem készülhetek rá lelkileg hogy mikor lesz a pillanat...