Ezt a blogot mindig igyekeztem tárgyilagosra, érzelemmentesre fűzni, de muszáj külön egy bejegyzésben elmondanom, hogy egyedül kint élni cseppet sem rózsás, ha az embernek odahaza vannak szerettei. A magány egészen más szintjét tapasztalja meg az ember, és megeshet, hogy az életkedv hiányának magaslata hülyeségekre buzdít minket (de ellen kell állni). Van persze valamicske jóoldala is, hiszen az egyedüllét néha "áldás", mondhatni esély/alkalom arra, hogy megismerjük önmagunkat. A helyzet sokkal inkább rávilágít mennyit jöttünk az életben, mit tettünk, kik fontosak, mit szeretnénk, egyáltalán milyen emberből vagyunk stb. "Keresni kell" a társaságot, nem szabad befordulni, nyitottnak kell lenni, ezt idekint mindenki mondja a másik magyarnak, mert mindenki tudja, ha befelé fordulsz, nem építed a kapcsolataidat gyorsan elfelejtődhetsz és csak azt veszed észre, hogy nem tudsz mit kezdeni a szabad napjaidon mert már minden filmet láttál, minden könyvet olvastál ami épp érdekelt, és nincs kinek kedveskedni, nincs kivel beszélgetni....
Persze továbbra is hangsúlyozom ez főleg akkor áll fenn, ha valaki egyedül jön ki lakni/élni/dolgozni.
Ha esetleg túl sok szabadidővel rendelkeznél, és olvasnál még az elmélkedős, önsajnálós érzéseimről akkor nézd meg az "ezergondolat.blog.hu"-t. ;)
